Volt egyszer egy Velence

2024 - pályázatok keresése és önmagam elhelyezése az amatőr alkotók térképén, de már túllépve a határt, ha lehet. És megtörtént. Egy velencei nyertes pályázatom lehetőséget adott, hogy több nemzet művészével, új útra lépve, alkotásom teret nyerjen az olasz kiállítói térben.

Akkor induljunk... aztán elmondom miért is ezzel kezdtem a blogolásomat, szinte napra pontosan egy évre rá. Kép becsomagol, család felpakol, ha már anya megy, akkor használjuk ki Velencét és legyen a miénk 4 napig. Apró konkrét tény, a kép mérete 260x105 cm és ugye parkolni Velencében....nem lehet. Az utunk gyors volt és kényelmes, a festmény elfoglalta az egész buszt, de innen szép nyerni, ahogy mondani szokás. Első nap még szerencsére nem a képpel kellett besétálnunk azt a röpke 45 percet a szállásig, így csak a gurulós koffereink kerekének ritmusos zajával jeleztük a helyieknek, hogy megérkeztünk és maradunk. Mi a második fontos dolog a szállás után? Hát persze, az étkezés, a helyi gasztronómiával való energianyerés, olaszosan, kortyolgatva italaikat és talán ilyenkor szoktam azt mondani, hogy megérkeztem. Ennyi idő elég, hogy beleszippants az olaszos életérzésbe és megint megfogadd, hogy ezt hazahozom magammal, sőt mi több most tényleg nem fogom elengedni.... dehogynem, majd visszamegyek megint érte:) Eljött a pillanat és a képet le kellett szállítani csodás környezetébe, a Palazzo Albrizzi-Capello helyszínére. Újabb 45 perces séta a busztól a helyszínig. Drága férjem, mint ki vitorlát bontott volna a tömegen áthasító "lehetetlen átvinni" ladikján, csak úgy hasította a tömeget a felettébb látványos felvonulásával. https://www.itsliquid.com/review-futurelandscapes-venice2024.html

Itt bővebben is olvashattok, lapozgathattok milyen is volt, könnyebben megérzitek, miről is szeretnék beszélni. Az épületben rejlő lehetőséget maximálisan kihasználták az alkotások minőségi megjelenítésével, zenével és tánccal színezve. Csodás este volt, beszélgetések, új látásmódok, inspirációk. Blog

És akkor miért is ezzel kezdtem az írást? 2024. február 16-án volt a kiállítás és a kép azóta csak utazgatott, gazdátlanul, míg nem 2025. február 14-én megtalálta otthonát és most már állandó lakcímkártyát is mernék neki kérni, mert ott kell lennie, ahova kérte magát. Teret kapott ismét és a címéhez hűen él - Teremtés. Olyan embereket sodort utamba, melyekre nem számítottam, de végig segítségemre voltak és ezért hálás vagyok nekik. Köszönöm nekik, hogy "megvárták", míg a festmény az lett, aminek én megálmodtam és nem kell alkut kötnie, hogy jelen lehessen.